Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 Egy Múzeum születése  

Modern mese egy múzeum születéséről 

 

"A csillagok szépek, attól, hogy van rajtuk egy láthatatlan virág.

Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt."

Antoine de Saint Exupery

Egyszer volt, hol nem volt...

       Volt egyszer egy régi plébániaház, amely már vagy huszonöt éve lakatlanul állt, és állapota egyre csak romlott. Kocs katolikus egyházközsége kevés lelket számlált, ezért összevonták Mocsával, a szomszédos faluval, így a plébániaház üresen maradt. Mivel felújításra nem volt pénz, s az épület ma már nem megfelelő családi háznak, így sem eladni sem más módon hasznosítani nem tudták. Ám 2007 őszén összetalálkozott itt néhány rendkívüli ember, akik elhatározták, hogy megmentik az épületet. Ám, hogy mi legyen a funkciója, még kérdés volt. Ekkor jött az ötlet: múzeum. Tudtunkkal, még nincs ilyen jellegű múzeum Magyarországon. Egyházi múezum természetesen van, ám olyan hely, amely egy adott korban mutatná be egy egyházi lakóépület életét még nincs. A plébániaházat Fellner Jakab tervezte barokk stílusban, így mind a barokk jellegzetességeit, mind a vidéki kúriák stílusát magán viseli. Érdekes átmenet az épület építészeti stílusa, amely a nagyúri kastélyokat jellemző barokk elemeit - mint díszítő falfestés, és a szobák elrendezése - magán viseli; valamint a vidéki kúriák egyszerűségét és funkcionalitását is. Ám akkoriban nemcsak lakásnak használták, hiszen nagy szalonja és szép díszítő falfestései arra engednek következtetni, hogy anno gyakran fordultak meg itt vendégek, hiszen régen a papok a falu vezetői is voltak. Így az épület a közösséget is szolgálta. Hiszen akkoriban a templom sem csak kegyhely volt, hanem a falu közösségének központja is.

      Olyan múzeumot szerettünk volna létrehozni, amely az angol és francia mintára berendezett enteriőrmúzeumokhoz hasonlóan, egy kis magyar vidéki plébániaház korabeli hangulatát hozza vissza jelen korunkba. Élővé és reálissá igyekeztünk tenni, úgy berendezni, mintha csak egy kis időutazást tenne a látogató a régi időkbe.

       Az első napon az épület lomtalanítására és takarítására került sor. Valamint a park kitisztítására, amely a sokéves elhanyagoltság miatt átjárhatatlan dzsungellé vált. A hölgyek az épületet igyekeztek megszabadítani a portól, lomból, egértől, békától, póktól. A férfiakat a kert tette próbára, ám a baltának és fűrésznek nem sokáig állt ellen a dzsungel. A kert ház melletti része kis park, a hátsó nagy terület pedig gyümölcsös és szőlő volt.

      A kertből a munkálatok során előkerült egy két angyalt valamint az Esterházy címert ábrázoló dombormű, amely darabokra tört, ám faragása jó állapotban maradt. A szobor korábban a templom homlokzatát díszítette. Restaurálása után visszakerül majd eredeti helyére.

       Sajnos a hosszú évek alatt míg zárva volt, többször is betörtek, bútorzatát, értéktárgyait elrabolták. Csak egy szék és egy régi széf maradt meg a bútorzatból. A szék a templomban volt, így maradhatott meg, a festéssel szekrénynek álcázott széf pedig olyan nehéz, hogy nem tudták eltávolítani az épületből. Korábbi berendezéséről sajnos nincs, adatunk, sem írott nyoma, sem arhív fotó; csak az elmúlt évtizedekben látottakra emlékeznek a helyiek.

       Ezt követően gyűjtést rendeztünk a községben, bútorokat, dísztárgyakat, korabeli használati tárgyakat, valamint régi fotókat kerestünk a község hajdani lakóiról és életéről. A parókia barokk ugyan, de sajnos barokk berendezést nem sikerült szerezni, ám a századelő hangulatát sikerült visszahozni. A helyi polgárok adományozták valamennyi a kiállításon látható bútort, dísztárgyat, korabeli használati tárgyat, a Mocsai plébániától kaptuk a régi kézzel hímzett miseruhákat. A kápolna berendezésében pedig a templom régi oltára látható, amely a plébániaház pincéjéből került elő. Az arhív fotók fotókiállításon láthatóak az egyik szobában.

      Felvettük a kapcsolatot műemlékvédelmi szakemberekkel, építészekkel, kutatókkal, akik segítséget nyújtanak a továbbiakhoz. A Szakmai Egyesület Műemlékeinkért civil szervezet is támogatja törekvéseinket.

      Jelenleg tovább kutatunk kiállítási tárgyak, s régi írott emlékek után. Valamint folytatjuk az arhív fotók gyűjtését.

     Az épületet múzeumnak szeretnénk megtartani, tágas tetőtere és pincéje további lehetőségeket rejt magában. Valamint két üres helység, amelyekben időszaki kiállításokat is lehet rendezni. Valamint egyházi ünnepeken vendégfogadás céljára is alkalmas lenne. Tobb koncepción is gondolkodunk, hogyan lehetne az épületet hasznosítani és fenntartani. Felmerült a pince hasznosításával kapcsolatban a borozó, a tetőtérnél pedig a beépítés lehetősége. Valamint nagy parkja alkalmas lenne nyáron sátortáborok létrehozására gyermekeknek. Egy esetleges turistaszálló lehetősége is felmerült - mivel a faluban nincs szálláslehetőség - így a szálló eltarthatná az épületet. Természetesen ezek egyenlőre csak tervek. Hiszen még előttünk áll az épület teljes kutatása.

      A felújításra pályázatok útján szeretnénk pénzt szerezni. A felújítást megelőzően azonban az épület és a pince teljes történeti falkutatása szükséges. Felmerült a gyanú, hogy a pince jóval régebbi az 1700-as években épült plébániaháznál. A pincét és a templomot összekötő alagút jelenleg el van falazva, ennek kibontása és statikai vizsgálata is hátravan még. Valamint a szobák szép díszítő falfestéseket rejtenek, ezek további kutatása és feltárása is érdekes eredményeket hozhat.

„A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.”

Rodin

                                                                                                                

A Kápolna története

Kép

 

A kápolna a munkálatok alatt.

 Kép

 

 

 A kápolna a takarítás után. A szoba korábban kabinet - kis dolgozószoba, vagy vendégszoba lehetett, erre utal építészeti díszítettsége, általában a reprezentatív helységeket díszítették. A szoba kék díszítő falfestéseket rejt, a holker mezőben került elő. Jelenlegi festése 20. századi. 

Kép   

  

 A Kápolna jelenleg. Az oltár a plébániaház pincéjéből került elő, korábban a templomban állt.   

 

Kép

 

 

A kiállítási tárgyak a templom régi berendezéséhez tartoztak, a templom padlásáról kerültek elő. Az antik bibliát egy helyi polgár adományozta a múzeumnak. 

 

  A Kis Szalon története  

Kép  

 

 

  

   

A kis szalon, amikor először jártunk a Plébániaházban, lom és piszok mindenütt.

   

Kép

 

A kis szalon a takarítás alatt, a legkisebbek is segítettek.  Kép  

Itt még a munkálatok alatti háborús övezet uralkodik a kis szalonban. 

    Kép  

 

 

  

Szorgos hölgyek dolgoznak a kis szalonban.   

Kép

 

 

Utolsó stábértekezlet a kis szalonban.

 

 

Kép

S az elkészült kis szalon, immár ebben a formában látogatható. A szalon szép díszítő falfestéseket rejt. A mennyezeten került elő rózsaszín - barna virágminta, valamint az ablakbéllet is festett. A falfestések még további kutatásra és felrátásra várnak.    

Kép 

  

 Az épület egyetlen épen maradt cserépkályhája itt látható. Ezen kívül még négy cserépkályha töredékeit találtuk meg a padlásfeljáróban, de sajnos nincs meg minden darab, így már nem helyreállíthatóak.    Kép  

 

 

 

 

  

 

 

A Nagy Szalon története

Kép 

 

Por, piszok, pók és lom fogadott bennünket a Nagy Szalonban első látogatásunk alkalmával.

    

Kép 

 A sarokban rejtőzött a szekrénykének álcázott antik széf. Jelenleg is ezen a helyen látható, olyan nehéz, hogy nem tudtuk megmozdítani.    Kép      

A Nagy Szalon berendezésének első vázlata. Itt látható az a bőrrel bevont reneszánsz stílusú szék, amely az eredeti berendezésből megmaradt.    Kép

Az ebédlőasztal és a dolgozósarok. Az öltözőszekrény szintén az eredeti berendezés része volt. 

 

 

  

     

KépA könyszekrény is ide került, az antik könyveket is a helyi polgárok adományozták. Mint ahogy a bútorokat is.

  Kép 

 A plébániaházban látható festmények szintén a helyi polgárok adományai.

 

 

  

  

A hálószoba története   Kép 

 

 

 

A hálószoba még lomtár korában.

  

   Kép

 

 

A hálószoba a takarítás után. Minden szoba hajópadlós, mint ahogy itt is látszik.

 Kép     

 

A hálószoba a munkálatok alatt. Az ágyat már a gyereknek szánt játszóház kellékei borítják :-))

 

Kép 

 A hálószoba jelenleg. A bútorokat a helyi polgárok adományozták.

 

 Kép

 

 

 

 

 

 

 

A fotókiállítás története

Kép

 

 

Lomtár a szobában.

 

 

 

 Kép

 

 

Az első napfény sok év után a takarítás alatt.

 

Kép 

 

Itt már a kerti ünnepség székei vannak felhalmozva.

 

Kép

 

 

Készül a fotókiállítás. 

 

 

  

 A kert története

Kép 

 Itt még áthatolhatatlan a dzsungel, 25 éven senki sem gondozta a kertet.

  

Kép 

 

A kert kitisztítása után.

 

 

Kép 

 

Egy kocsinyi cserepet kellett eltávolítani.

  

 

Kép 

 Áthatolhatatlan gaztenger volt a kert.

 

  

 

Kép

 

 Néhány fa életveszélyessé vált, el kellett távolítani.

 Kép 

 

 

 

 

  

   

Kép 

 

 

 

 

  

Kép 

 

 

 

 

 

 

Kép 

 

 

 

 

 

 

Kép 

 

 

 

 

 

 

Kép 

 

 

 A kapu immár kiszabadítva a gaztengerből.

  Kép 

 

 

 

 

 

 

Kép 

A jól megérdemelt pihenés.

 

  

 

Kép  A gyerekek az ebédlőasztalnál. Idősek és fiatalok egyaránt segítettek a múzeum létrehozásában.

   Kép 

 

A dombormű darabokban egy bokorban.

 

 

 Kép 

 

 

A férfiakra várt a munka neheze.

 

 

 

 

Kép 

Darabonként szabadították ki és cipelték mostani helyére a domborművet.

 

 Kép   

 

 

 

 

Kép 

 

Hogy is van? Történelmi puzzle.

 

Kép 

A két angyal immár egyben. Most még csak összerakva. Restaurálásra vár.

 

 

Kép 

 

Az Esterházy címer és egy puttófej.

 

 

 

 

Köszönet a Segítségért:

 

Özvegy Györgyi

Kemény Marianne

Gyarmati Lajos

Horváth István

Szántóné Gulyás Éva

Szántó István

Pannoniay Boglárka Erzsébet

Pirityiné Dombi Ilona

Pirityi Miklós 

Paál Erna

Paál Éva

Paál Csaba

Szántó Nikoletta

Dr. Lakatos János

Dr. Lakatosné Bánhidi Ágnes

Lakatos Mária

Lakatos Bernadett

Gáspár László

Gombik Lajos

Szegedi Sándor

Szegediné Körmendi Erika

Szegedi Flóra

Szegedi Fanni 

Ifj. Sajdik András

Sajdik Andrásné

Csatári István

Csatáriné Udvardi Mária

Csatári Anita

Csatári Dóra

Pulpiter István

Deli Gyula

Walcz Gyula

Csicsai György

Nagy Árpád

Nagy Árpádné

Inczédi István

Farkas Péter

Farkasné Olajos Csilla

Daróczi Sándorné

Zsoldos Lászlóné

Farkas Kálmán

Farkas Kálmánné

Király Lajosné

Ányos Árpád

Ányos Árpádné

Nagy Tibor

Szabó Andrásné

Mohácsi Ottília

Mohácsi Szilvia

Gombikné Major Emőke

Lázár Lászlóné

Cziráki József

Benke Erika

Szalay Attiláné

Katalenik Kálmánné

Beke Ferenc

Szentgyörgyi Viktória

Vass Barbara

Juhász Anita

Bartók Viktória

Juhász Róbert

Juhász Márton

Amador Karolina

Pokk Dávid

  

Kiállítási Tárgyakat Adományozták:

 

Dr. Lakatos János

Sajdik András

Olajos Istvánné

Király Lajosné

Vass Lászlóné

Csatári István

Daróczi Sándorné

Tóth Tivadarné

Ányos Árpád

Lunk Józsefné

Szentgyörgyi Attila

Szentgyörgyi László

Mocsai Plébánia