Egy Múzeum születése
Modern mese egy múzeum születéséről
"A csillagok szépek, attól, hogy van rajtuk egy láthatatlan virág. Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt." Antoine de Saint Exupery
Egyszer volt, hol nem volt...
Volt egyszer egy régi plébániaház, amely már vagy huszonöt éve lakatlanul állt, és állapota egyre csak romlott. Kocs katolikus egyházközsége kevés lelket számlált, ezért összevonták Mocsával, a szomszédos faluval, így a plébániaház üresen maradt. Mivel felújításra nem volt pénz, s az épület ma már nem megfelelő családi háznak, így sem eladni sem más módon hasznosítani nem tudták. Ám 2007 őszén összetalálkozott itt néhány rendkívüli ember, akik elhatározták, hogy megmentik az épületet. Ám, hogy mi legyen a funkciója, még kérdés volt. Ekkor jött az ötlet: múzeum. Tudtunkkal, még nincs ilyen jellegű múzeum Magyarországon. Egyházi múezum természetesen van, ám olyan hely, amely egy adott korban mutatná be egy egyházi lakóépület életét még nincs. A plébániaházat Fellner Jakab tervezte barokk stílusban, így mind a barokk jellegzetességeit, mind a vidéki kúriák stílusát magán viseli. Érdekes átmenet az épület építészeti stílusa, amely a nagyúri kastélyokat jellemző barokk elemeit - mint díszítő falfestés, és a szobák elrendezése - magán viseli; valamint a vidéki kúriák egyszerűségét és funkcionalitását is. Ám akkoriban nemcsak lakásnak használták, hiszen nagy szalonja és szép díszítő falfestései arra engednek következtetni, hogy anno gyakran fordultak meg itt vendégek, hiszen régen a papok a falu vezetői is voltak. Így az épület a közösséget is szolgálta. Hiszen akkoriban a templom sem csak kegyhely volt, hanem a falu közösségének központja is.
Olyan múzeumot szerettünk volna létrehozni, amely az angol és francia mintára berendezett enteriőrmúzeumokhoz hasonlóan, egy kis magyar vidéki plébániaház korabeli hangulatát hozza vissza jelen korunkba. Élővé és reálissá igyekeztünk tenni, úgy berendezni, mintha csak egy kis időutazást tenne a látogató a régi időkbe.
Az első napon az épület lomtalanítására és takarítására került sor. Valamint a park kitisztítására, amely a sokéves elhanyagoltság miatt átjárhatatlan dzsungellé vált. A hölgyek az épületet igyekeztek megszabadítani a portól, lomból, egértől, békától, póktól. A férfiakat a kert tette próbára, ám a baltának és fűrésznek nem sokáig állt ellen a dzsungel. A kert ház melletti része kis park, a hátsó nagy terület pedig gyümölcsös és szőlő volt.
A kertből a munkálatok során előkerült egy két angyalt valamint az Esterházy címert ábrázoló dombormű, amely darabokra tört, ám faragása jó állapotban maradt. A szobor korábban a templom homlokzatát díszítette. Restaurálása után visszakerül majd eredeti helyére.
Sajnos a hosszú évek alatt míg zárva volt, többször is betörtek, bútorzatát, értéktárgyait elrabolták. Csak egy szék és egy régi széf maradt meg a bútorzatból. A szék a templomban volt, így maradhatott meg, a festéssel szekrénynek álcázott széf pedig olyan nehéz, hogy nem tudták eltávolítani az épületből. Korábbi berendezéséről sajnos nincs, adatunk, sem írott nyoma, sem arhív fotó; csak az elmúlt évtizedekben látottakra emlékeznek a helyiek.
Ezt követően gyűjtést rendeztünk a községben, bútorokat, dísztárgyakat, korabeli használati tárgyakat, valamint régi fotókat kerestünk a község hajdani lakóiról és életéről. A parókia barokk ugyan, de sajnos barokk berendezést nem sikerült szerezni, ám a századelő hangulatát sikerült visszahozni. A helyi polgárok adományozták valamennyi a kiállításon látható bútort, dísztárgyat, korabeli használati tárgyat, a Mocsai plébániától kaptuk a régi kézzel hímzett miseruhákat. A kápolna berendezésében pedig a templom régi oltára látható, amely a plébániaház pincéjéből került elő. Az arhív fotók fotókiállításon láthatóak az egyik szobában.
Felvettük a kapcsolatot műemlékvédelmi szakemberekkel, építészekkel, kutatókkal, akik segítséget nyújtanak a továbbiakhoz. A Szakmai Egyesület Műemlékeinkért civil szervezet is támogatja törekvéseinket.
Jelenleg tovább kutatunk kiállítási tárgyak, s régi írott emlékek után. Valamint folytatjuk az arhív fotók gyűjtését.
Az épületet múzeumnak szeretnénk megtartani, tágas tetőtere és pincéje további lehetőségeket rejt magában. Valamint két üres helység, amelyekben időszaki kiállításokat is lehet rendezni. Valamint egyházi ünnepeken vendégfogadás céljára is alkalmas lenne. Tobb koncepción is gondolkodunk, hogyan lehetne az épületet hasznosítani és fenntartani. Felmerült a pince hasznosításával kapcsolatban a borozó, a tetőtérnél pedig a beépítés lehetősége. Valamint nagy parkja alkalmas lenne nyáron sátortáborok létrehozására gyermekeknek. Egy esetleges turistaszálló lehetősége is felmerült - mivel a faluban nincs szálláslehetőség - így a szálló eltarthatná az épületet. Természetesen ezek egyenlőre csak tervek. Hiszen még előttünk áll az épület teljes kutatása.
A felújításra pályázatok útján szeretnénk pénzt szerezni. A felújítást megelőzően azonban az épület és a pince teljes történeti falkutatása szükséges. Felmerült a gyanú, hogy a pince jóval régebbi az 1700-as években épült plébániaháznál. A pincét és a templomot összekötő alagút jelenleg el van falazva, ennek kibontása és statikai vizsgálata is hátravan még. Valamint a szobák szép díszítő falfestéseket rejtenek, ezek további kutatása és feltárása is érdekes eredményeket hozhat.
„A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.” Rodin
A Kápolna története
A kápolna a munkálatok alatt.
A kápolna a takarítás után. A szoba korábban kabinet - kis dolgozószoba, vagy vendégszoba lehetett, erre utal építészeti díszítettsége, általában a reprezentatív helységeket díszítették. A szoba kék díszítő falfestéseket rejt, a holker mezőben került elő. Jelenlegi festése 20. századi.
A Kápolna jelenleg. Az oltár a plébániaház pincéjéből került elő, korábban a templomban állt. A kiállítási tárgyak a templom régi berendezéséhez tartoztak, a templom padlásáról kerültek elő. Az antik bibliát egy helyi polgár adományozta a múzeumnak. A Kis Szalon története 
A kis szalon, amikor először jártunk a Plébániaházban, lom és piszok mindenütt.
A kis szalon a takarítás alatt, a legkisebbek is segítettek. 
Itt még a munkálatok alatti háborús övezet uralkodik a kis szalonban.
Szorgos hölgyek dolgoznak a kis szalonban.
Utolsó stábértekezlet a kis szalonban.
S az elkészült kis szalon, immár ebben a formában látogatható. A szalon szép díszítő falfestéseket rejt. A mennyezeten került elő rózsaszín - barna virágminta, valamint az ablakbéllet is festett. A falfestések még további kutatásra és felrátásra várnak.
Az épület egyetlen épen maradt cserépkályhája itt látható. Ezen kívül még négy cserépkályha töredékeit találtuk meg a padlásfeljáróban, de sajnos nincs meg minden darab, így már nem helyreállíthatóak. 
A Nagy Szalon története
Por, piszok, pók és lom fogadott bennünket a Nagy Szalonban első látogatásunk alkalmával. A sarokban rejtőzött a szekrénykének álcázott antik széf. Jelenleg is ezen a helyen látható, olyan nehéz, hogy nem tudtuk megmozdítani. A Nagy Szalon berendezésének első vázlata. Itt látható az a bőrrel bevont reneszánsz stílusú szék, amely az eredeti berendezésből megmaradt. Az ebédlőasztal és a dolgozósarok. Az öltözőszekrény szintén az eredeti berendezés része volt. 
A könyszekrény is ide került, az antik könyveket is a helyi polgárok adományozták. Mint ahogy a bútorokat is.
A plébániaházban látható festmények szintén a helyi polgárok adományai.
A hálószoba története 
A hálószoba még lomtár korában.
A hálószoba a takarítás után. Minden szoba hajópadlós, mint ahogy itt is látszik.
A hálószoba a munkálatok alatt. Az ágyat már a gyereknek szánt játszóház kellékei borítják :-))
A hálószoba jelenleg. A bútorokat a helyi polgárok adományozták.
A fotókiállítás története
Lomtár a szobában. Az első napfény sok év után a takarítás alatt. Itt már a kerti ünnepség székei vannak felhalmozva. Készül a fotókiállítás. A kert története Itt még áthatolhatatlan a dzsungel, 25 éven senki sem gondozta a kertet. A kert kitisztítása után. Egy kocsinyi cserepet kellett eltávolítani. Áthatolhatatlan gaztenger volt a kert. Néhány fa életveszélyessé vált, el kellett távolítani. 
A kapu immár kiszabadítva a gaztengerből.
A jól megérdemelt pihenés.
A gyerekek az ebédlőasztalnál. Idősek és fiatalok egyaránt segítettek a múzeum létrehozásában.
A dombormű darabokban egy bokorban.
A férfiakra várt a munka neheze.
Darabonként szabadították ki és cipelték mostani helyére a domborművet.
Hogy is van? Történelmi puzzle.
A két angyal immár egyben. Most még csak összerakva. Restaurálásra vár.
Az Esterházy címer és egy puttófej.
Köszönet a Segítségért:
Özvegy Györgyi
Kemény Marianne
Gyarmati Lajos
Horváth István
Szántóné Gulyás Éva
Szántó István
Pannoniay Boglárka Erzsébet
Pirityiné Dombi Ilona
Pirityi Miklós
Paál Erna
Paál Éva
Paál Csaba
Szántó Nikoletta
Dr. Lakatos János
Dr. Lakatosné Bánhidi Ágnes
Lakatos Mária
Lakatos Bernadett
Gáspár László
Gombik Lajos
Szegedi Sándor
Szegediné Körmendi Erika
Szegedi Flóra
Szegedi Fanni
Ifj. Sajdik András
Sajdik Andrásné
Csatári István
Csatáriné Udvardi Mária
Csatári Anita
Csatári Dóra
Pulpiter István
Deli Gyula
Walcz Gyula
Csicsai György
Nagy Árpád
Nagy Árpádné
Inczédi István
Farkas Péter
Farkasné Olajos Csilla
Daróczi Sándorné
Zsoldos Lászlóné
Farkas Kálmán
Farkas Kálmánné
Király Lajosné
Ányos Árpád
Ányos Árpádné
Nagy Tibor
Szabó Andrásné
Mohácsi Ottília
Mohácsi Szilvia
Gombikné Major Emőke
Lázár Lászlóné
Cziráki József
Benke Erika
Szalay Attiláné
Katalenik Kálmánné
Beke Ferenc
Szentgyörgyi Viktória
Vass Barbara
Juhász Anita
Bartók Viktória
Juhász Róbert
Juhász Márton
Amador Karolina
Pokk Dávid
Kiállítási Tárgyakat Adományozták:
Dr. Lakatos János
Sajdik András
Olajos Istvánné
Király Lajosné
Vass Lászlóné
Csatári István
Daróczi Sándorné
Tóth Tivadarné
Ányos Árpád
Lunk Józsefné
Szentgyörgyi Attila
Szentgyörgyi László
Mocsai Plébánia